Janice Hallett - A színjáték
Elég kevés krimit olvasok és szerettem volna valami új olvasási élményt, ezért is választottam A színjátékot. A fülszöveg alapján nagyszerű választásnak tűnt a próbatételre, de amikor elkezdtem olvasni, bevallom, nem voltam benne biztos, hogyan fogok boldogulni a stílussal. Hiába nagyon okosan és kreatívan meséli el Janice Hallett a történetet, mégse nyűgözött le teljesen.
Az egész koncepció arra épül, hogy menet közben az olvasó próbálja megoldani a bűncselekményt. A könyv tartalmazza az összes releváns bizonyítékot a gyilkosságra, amiket végig kell olvasni, hogy megtudjuk ki a bűnös.
A történet Lockwood városába kalauzol el minket, ahol egy amatőr színtársulat tagjait ismerjük meg. Közvetlenül azután csatlakozunk a történetbe, hogy a legutóbbi előadásuk véget ért, és épp felkészülnek a következőre. Sajnos rögtön berobban egy szörnyű hír: a fiatal Poppy Renwicknek, az alapító tagok unokájának agydaganata van, és életmentő kezelésre szorul. Egy kezelés, ami pokolian sok pénzbe fog kerülni. Tehát a társulat összefog, és elkezdik az adománygyűjtést. De persze semmi sem az, aminek látszik.
Amikor egy új pár, Sam és Kel megérkeznek a városba, annak a reményében csatlakoznak a társulathoz, hogy bekapcsolódjanak a közösségi életbe. Azonban Sam túl sok kérdést kezd feltenni. Ahogy telnek a hetek, egyre nő a feszültség a színészcsoport tagjai között. Amint elérkezik az első előadás estéje, egy holttest kerül elő, és valakit letartóztatnak gyilkosságért. Szerencsére minden olyan bizonyítékot megkapunk, amely az ügy megoldásához szükséges: a szereplők e-mailjeit és üzeneteit.
Véleményem szerint az e-mailekre való túlzott támaszkodás nagyon elavulttá tette a regényt. Egyszerűen nem tűnik természetesnek, hogy az emberek manapság ennyi e-mailt küldenek egymásnak. Továbbá nem rajongtam az erőltetett humorért, de az igaz, hogy valahol kellett egy könnyedebb él a történetbe.
A keretbe foglaló narratíva érdekes, és szórakoztató volt látni, ahogy Femi és Charlotte, a két joghallgató a bizonyítékokat összerakja. A formátum fantasztikus, és nagyon könnyen olvashatóvá tette az egész könyvet. A csoport tagjai közötti párbeszédek nagyon hihetőek voltak és annak ellenére, hogy nem kapunk leírást a szereplőkről, olvasás közben teljesen sikerült elképzelnem őket a fejemben.
Ez a könyv egyszerűen hív a rejtély megfejtésére. Nem sejtettem, hogy kit fognak meggyilkolni és azt sem, hogy ki lesz a tettes, de már az elejétől fogva volt némi sejtésem arról, hogy merre halad a cselekmény. Jó néhány karakterrel kapcsolatban volt gyanúm, és egy be is bizonyosodott - ami bár elégedettséggel töltött el, még is csalódást okozott.
Lehet, hogy ez nem a legtökéletesebb krimi, de mindenképpen erős debütálás. Ez az a fajta könyv, amelybe bárki belevághat, akit érdekel a műfaj. Ha mást nem, akkor lehetőséget ad arra, hogy úgy érezd, része vagy a narratívának. Ez egy magával ragadó élmény, egyike azoknak a regényeknek, amelyek valóban elgondolkodtatnak, szóval ha valami újdonságot keresel a krimi műfajában, akkor ezt mindenképpen el kell olvasnod.