Thomas Hardy - Távol a világ zajától
"Olyan komoly volt az ő vonzalmuk, amilyen csak abból támadhat (ha támad egyáltalán), amikor két együvé vetett ember előbb egymás érdesebbik oldalát ismeri meg, s a legjobbat csak később, és a románcuk a kemény, prózai valóság rései közül sarjad ki."

Könyvadatok:
Kiadó: Lazi
Oldalak száma: 388
Borító: Puhatáblás
Fordító: Gy. Horváth László
ISBN: 9789632674636
Műfaj: romantikus, klasszikus
Fülszöveg:
Bathsheba Everdene, miután megörököl egy gazdaságot, úgy dönt, hogy maga irányítja azt. A viktoriánus korban ez merőben szokatlan, nem csoda, hogy Bathshebára sokan felfigyelnek, köztük három olyan férfi is, akiket szinte megigéz a lány elragadó szépsége és erős egyénisége. Az első közülük a gyakorlatias és szilárd jellemű Gabriel Oak gazda, aki miután elvesztette minden vagyonát, birkapásztornak szegődik Bathseba földjére. A második a szomszéd birtok tulajdonosa, a vagyonos és méltóságteljes William Boldwood. A harmadik pedig egy művelt, lovagias és fess katona, Francis Troy őrmester, aki nagy nőcsábász hírében áll.Bathshebának nincs szüksége férjre, anyagi és lelki szempontból is független, azonban mindhárom férfi megérinti valamilyen módon a szívét. A végső döntéshez drámai és sodró események láncolata vezet, melyek mögé Hardy az egykorvolt vidéki élet vonzó képét rajzolja meg, amire azonban már rávetül az iparosodás kíméletlen árnya.A gazdag érzelemvilágú és sokoldalú hősöket felvonultató regényt már több alkalommal is megfilmesítették, legutóbb Carey Mulligan alakította Bathshebát.
A Távol a világ zajától (Far From the Madding Crowd) Thomas Hardy negyedik regényeként jelent meg 1874-ben. A mű összesen kétszer, 1895-ben és 1901-ben került átdolgozásra. Hardy első jelentős sikereket elért regénye, amit mai napig az egyik legjobbnak tartanak tőle.
Magyar fordításban a cím - Távol a világ zajától - teljesen megállja a helyét. Illeszkedik a történet hangulatához és jelleméhez. Az eredeti - Far From the Madding Crowd - címet költő barátja, Thomas Gray Elegy Written in a Country Churchyard (1751) verséből vette.
"Far From the madding crowd's ignoble strife
Their sober wishes never learn'd to stray;
Along the cool sequester'd vale of life
They kept the noiseless tenor of their way."
"Ne feledjék, mostantól úrnőjük van, és nem uruk. Azt egyenlőre még nem tudom, mennyit értek a gazdálkodáshoz, de iparkodni fogok, és ha jól szolgálnak engem, én is jól fogom szolgálni magukat. Ne legyenek igazságtalanok (remélem, nem is azok), és ne gondolják, hogy mivel nő vagyok, nem tudom megküldönböztetni a tisztességtelen munkát a tisztességtől...Fenn leszek, mire maguk felébrednek, kinn leszek a mezőn, mire maguk felkelnek, és már meg is reggiztem, mielőtt maguk kiérnének a mezőre. Röviden, mindnyájukat meg fogom döbbenteni."
"-Azt akarom, hogy menjen el innen - mondta, és csak hangja remegése jelezte, hogy elsápadt az arca. - Nem maradhat a gazdaságban. Nem akarom...kérem, menjen el!
- Nevetséges - válaszolta nyugodt hangon Oak. - Már másodszor tesz úgy, mintha kirúgna; mi értelme ennek?
- Úgy teszek? Távozzék, uram, nem vagyok kíváncsi a leckéztetéseire! Itt én vagyok a gazda.
- Még hogy távozzam...milyen dőreség következhet még ezután? Úgy bánik velem, mint egy közönséges fajankóval, pedig tudja jól, hogy a helyzetem nemrég egyenlő volt a magáéval! Szavamra, Bathseba, ez már arcátlanság."
"Mielőtt Troyt megismerte, büszke volt női helyzetére; dicsőségnek tekintette, hogy ajkát sose nem érintette férfiajak, derekát nem ölelte át szerelmes kar. Most gyűlölte magát. Azokban a régi időkben titkon megvetette a lányokat, akik rabszolgái lettek az első jóképű férfinak, ha az hajlandó volt tisztelegni nekik...A szerelmese iránt érzett nyugtalanság belehajszolta ebbe a házasságba, de legboldogabb óráiban sem feljebblépésnek, megtiszteltetésnek, hanem inkább áldozathozatalnak érezte ezt."
Bathseba ártatlannak tűnt játéka Boldwoodal most visszaüt. Ő is átérzi egy reményvesztett szív fájdalmát. Szereti Troyt, és miután a férfit - aki bánatában a tengerbe menekült - halottnak hiszik, ő még hosszú idő múlva is gyászolja. Boldwood újra megkéri a kezét, és bolond szerelmes módjára hihetetlen reménnyel tölti el Bathseba tétovázása. Az aminózus napon viszont Troy visszatér, ezzel gátat szabva az ő újabb boldogságának, ezért Boldwood agya elborul és rálő a katonára. Troy felesége karjai közt hal meg. Bathsheba mélyen gyászol, amíg Oak megelégeli szenvedését, és bejelenti: elmegy. A fiatal özvegyasszony ekkor érti meg, hogy nem akar a pásztor nélkül élni. Egyedül ő maradt neki, és borzalmas fájdalom mardossa a szívét.
"-Micsoda? - kérdezte megdöbbenve Batsheba. - Pletykálnak? Mit?
- Azt nem árulhatom el.
- Pedig bölcsebben tenné, ha elárulná, Gabriel. Maga annyiszor volt tanácsadóm, ideje szerepet cserélnünk.
- Most az egyszer nem az a baj, amit maga csinált. A dolognak a veleje az, hogy...szerintük csak szaglászom itt, várva, hogy szegény Boldwood gazdasága rám szálljon, és maholnap magát is megkapjam.
- Megkapjon! Mit jelent ez?
- Feleségül, kereken kimondva. Maga kérdezte, hát ne engem okoljon.
...
- Micsoda képtelenség...ilyen korán...ilyesmire gondolni!
- Igen persze, hogy képtelenség! Én semmi ilyesmire nem vágyom; azt hittem, ez mostanra teljesen világos. Maga lenne az utolsó nő, akit feleségül akarnék venni. Képtelenség, úgy, ahogy mondja.
- Ilyen k-k-korán, én ezt mondtam.
- Megbocsásson, de azt mondta, hogy képtelenség, és én is ezt mondom.
- Maga bocsásson meg - vágott vissza könnyekkel a szemében Bathseba. - Én azt modtam, hogy "ilyen korán"."
Hosszú utat tett meg Gabriel és Bathseba is. A férfi az elejétől fogva erős, magabiztos és szerény. A faluban is hamar tisztelet övezi, sokan kikérik véleményét és szakértelmét. Magában csendesen vágyódik Bathseba-ért, hiszen tudja, hogy az övé már sose lehet. Barátként végig kitart mellette, és segíti őt, ahogy csak tudja. Elég nehéz dolga van a vad és hirtelen haragú lánnyal. Bathseba szenvedélyesen éli az életét, és függetlenségét mindennél többre tartja. Maga irányított gazdaságában érzi igazán jól magát. Gyerekes viselkedése Boldwoodal, majd csalódása Troy őrmesterrel egy olyan révbe sodorja, amiből csak egy olyan személy mentheti meg, aki mindvégig mellette állt. A szertelen, betöretlen lányból, komoly és megfontolt nő lett és végre a szíve bölcs döntéseire hallgat.
Hardy stílusa bőven hagy kivetnivalót a kritikusok szemében, de ez szinte elvárható, hiszen leginkább önmagát képezte. Saját bevallása szerint Shakespeare volt rá a legnagyobb hatással. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a könyvben sok idézetet találunk Shakespeare-től, de a Bibliából és az angol irodalom széles választékából is vannak idézetek és utalások. Ezeket leginkább a monológokba és a párbeszédekbe beépítve használta. Írásaiban jól megfigyelhető a pesszimizmus tragikus verziója, általában szerencsétlen áldozatok képében. A Távol a világ zajától írásában Boldwood karaktere az, akinél a leginkább feltűnő ez.
A leíró részek mellett számottevő Hardy építészeti ismereteinek valamint a vidéki élet, környezet és a gazdálkodás bemutatása is, csipetnyi humorral ötvözve. A viktoriánus kori realizmus nem a párbeszédek és az érzelmek korlátozásában merül ki - hiszen számos túlfűtött jelenetet tartalmaz -, hanem a szentimentális és az ideál iránti ellenállás formájában jelenik meg. Hardy-t olyan filozófusok befolyásolták, mint John Stuart Mill, és ebben a regényben meg is ragadja a lehetőséget, hogy megkérdőjelezze a kora társadalmának különféle aspektusait. (pl.: Bathseba vállalja a hagyományos férfi szerepeket: ő a gazdaság vezetője és felügyelője, másrészt úgy ábrázolja, mint aki tradicionális női gyengeségeknek van kitéve: hiúság, a szíve vezérli, tehetetlenség érzése)
A könyv több fontos üzenetet hordoz, mindannyian a saját magunk képére alakíthatjuk a tanulságot. A hiúság ára, a vadság elhamarkodott botlásai, önmagunkkal szemben felállított túl magas elvárások, a büszkeségünk és az önállóságunk feladása, mind olyan dolgok, amelyekre ez a történet csodálatos harmóniában adja meg a választ. Hardy nagyszerűen rátalált a női lélek ama sajátosságára, ami a jelen időben is épp úgy megállja a helyét. Ez az az út, amelyen nők ezrei járnak: a munkavállalás és az ezzel járó felelősség, a kemény munkával elért tisztelet kivívása, és mindezek mellett a női érzékenység és az érzelmek irányította szív összhangja.
"Ez a fajta bajtársiasság - camaraderie - a közös érdeklődésből ered, és sajnálatosan ritkán adódik hozzá a nemek közti szerelemhez, mert a fériak és nők nem a munkálkodásban, hanem csak az örömben társak. Ha azonban a szerencsés körülmények megengedik, hogy kialakuljon, egyedül ez az összetett érzés az a szerelem, amely erős, mint a halál - az a szerelem, amelyet víz ki nem olt, ár el nem söpör, s amely mellett az ennek titulált szenvedély szétfoszlik, mint a pára."